Avengers Café

35 fok van a lakásban, köszönhetően anyám fűtésmániájának. Csak az én anyám nem veszi észre, hogy mindkét gyerekéről folyik a víz, és vissza kéne venni a fűtést? Ilyen időben az embernek azon kívül, hogy hideg vizes flakont nyom a hasfalához, semmihez nincs kedve. Én ezt tökéletesem tudom demonstrálni. Így lusta vagyok kijavítani minden hibát az Avengers Café-ban, szóval majd valamikor átolvasom, és kijavítom. Mint mindig.

Történet röviden: Tonynak kipattant egy ötlet a fejéből "Nyissunk kávézót!" címszó alatt. Persze, ezt a többiek nem fogadták olyan jól, mint amennyire ő várta. A történetben fellelhetőek homofób elemek, ezeknek eredetéről később. Mellesleg slashnek indult. Hogy mi lesz belőle, azt nem tudom.

Avengers Café - Prológus

 Úgy ültek a kerek aszal körül, mint Artúr és a lovagjai; előttük a holografikus tervek halványkék fénybe vonták a szobát. Azt mondják, New York sosem alszik. Tony Stark, Loki és még két Bosszúangyal rakosgatta a kicsi székeket, asztalokat, és egyéb berendezési tárgyakat.

 - Én még mindig nem értem, miért kellett mindezt az éjszaka közepén tálalnod nekünk - rázta a fejét Bruce Banner, a gamma-sugárzás szakértője, aki a tervek szerint a konyhában fog segédkezni. Bár fikarcnyit sem konyított a főzéshez, ahhoz, hogy megnyomj egy gombot a sütőn, várj húsz percet és kinyisd az ajtaját, nem kellett nagy tudomány.

 Natasha Romanoff, a Fekete özvegy éppen egy boxot rendezett a kávézó egyik sarkában, három méterre a pult mellől. Natasha kivétel volt a fiúk között: ő köszöni szépen, el van foglalva más, fontosabb dolgokkal is, mint Tony Stark nagy ötleteinek támogatása és táplálása. Szívesebben lett volna a S.H.I.E.L.D. központjában, Barton mellett a világ másik felén, de még a fegyverkereskedők társaságában is, mintsem a Jarvis által előkészített holografikus bútorok között. Sötétvörös hajába túrt, szemét fáradtan dörgölte meg. Magában egy drogozó nagygimnazistához hasonlította önmagát, aki ilyenkor, hajnali két óra negyvennyolc perckor még bőven játszik a Play Station-nel, vagy valamelyik népszerű PC-s játékkal. Leginkább úgy is érezte. Ám ő soha nem kockáztatta volna a S.H.I.E.L.D. engedélyét, és ügynöki mivoltát olyan élvezetekért, mint az alkoholmámor, vagy a drogfogyasztás.

 - Mert reggel már elfeledkeznék róla, Bruce! Holnap megszerzem az építési engedélyt, és három hónap múlva akár ki is nyithatunk. Megint az újságok címlapján leszünk, és...

 Tony mondandóját a félisten szakította félbe, akivel a fél év alatt egészen megbékéltek a szuperhősök, és talán Amerika is. Bár mindig maradnak olyan emberek, akiknek semmi sem jó. Voltak, vannak, lesznek, ameddig rá nem jönnek, hogy minden soha nem klappolhat. Ilyen opció nemes egyszerűséggel nem létezik.

 - Ne éld bele magad ennyire, Stark - ingatta a fejét. Nem volt éppen harapós kedvében - hála a jó égnek - , s mégis, néha kénytelen volt ráripakodni Tonyra az ilyen elszállt ötletei miatt. Bár nem szívesen dorgálta, vagy szidta éppen. Túlságosan kedvelte ahhoz.

 - Már miért ne kéne? - nevetett fel kissé keserűen, inkább enyhe gúnnyal a hangjában. Elmentette a jelenlegi képet, hogy ha esetleg valami történne, vissza tudja hozni, és ne kelljen az egészet elölről kezdeni. - Drága, ha nem tudnád, Tony Stark vagyok. Nekem minden sikerülhet. Meg fogom szerezni az építési engedélyt, és felépítjük az Avengers Cafét! Fáradalmainkat siker fogja koronázni, a látogatók 80%-a visszajáró vendég lesz, és mikor már fél New York nálunk ebédel, issza a kávéját, veszi a szendvicset reggelire... na, akkor én büszke leszek rátok! - Ezt úgy mondta el, mintha legalább a világ megváltására készülne. Azt az átélést, amit ő produkált, senki nem tudta volna utánozni; azokat a mozdulatokat, heves gesztikulációkat egy ember sem képes ugyanúgy csinálni. 

 - Csakhogy nem győzöd meg az építési hivatalt azzal, hogy te Tony Stark vagy - méltatlankodott Bruce. Ha megtehette volna, fejbe vágja. Kétszer. Először azért, mert felkeltette, másodszor meg azért, hogy leszálljon a földre, és észhez térítse.

 - Hölgy az illető? Megoldom. Férfi? Lefizetem - vont vállat a milliárdos, majd megvakarta combját, és megigazította magán kék kockás alsónadrágját.

 - Pénz beszél, kutya ugat - sóhajtotta Loki gondterhelten.

 - Loki befogja - ripakodott rá Natasha, aki attól félt, bármelyik pillanatban szétrepedhet a feje. Ez olyan fejfájás volt, amin nála három doboz Advil sem segített: fájt a feje a sok hülye embertől, a kialvatlanságtól, és az éhségtől.

 - Holnapra kész leszünk a tervekkel, én meg megyek az építési hivatalba.

 Tony határozottan elszánt volt.

 - Te egész éjjel ezt akarod csinálni? - hüledezett Banner.

 - Naná! Ellenvetés?

 Nincs. Felesleges volt feltenni a kérdést, hiszen mindenki csendben fogadta. Tonyval ők nem mert vitatkozni. Amit Tony mond, az úgy van, és pont. Volt a playboyban valami olyan, ami mindannyiukat arra késztette, maradjanak csendben.

 Azt mondják, New York sosem alszik. Megpróbál, de nem megy neki. Olyan, mint egy kisgyerek, akivel két liter kólát megitattak. A lakói is próbáltak aludni. Ám vannak bizonyos meghatározó tényezők, amik nem engedik: házibuli, diszkó, bömbölő zene, részeg emberek, döngető szomszédok, Loki, Bruce és Natasha esetében pedig Tony Stark.