ruhacsipesz, svédcsavar, tökkelütött, ugyikábogya, reszelő, kifli, kajak, rétes, folyó, nyomi
- Olyan tökkelütött vagy! - a reszelő nagyot csattant a konyhapult márványán. - Megint beetettél azzal, hogy itt leszel mellettem. De nem!
- Jajj, hagyd már! Tudod, hogy ilyen a formám.
- Tudom, és ez zavar! Ezt utálom benned, hogy mindig akkor tűnsz el, mikor az embernek a legnagyobb szüksége lenne rád.
- De nézd a jó oldalát: hoztam neked rétest, és elmehetünk együtt arra a kajaktúrára is.
Grace a mosogatás után serényen teregetni kezdett. A hirtelen mozdulatokból származó egyik suhintás leverte a ruhacsipeszekkel teli tálat. Az üveg apró szilánkjaira tört a kövön. Loki a mosogató alatti szekrényből kivette az apró seprűt és lapátot. Grace eközben már egy másik edénybe rakosgatta a szétszóródott csipeszeket. Loki a holdfényben sápadtabbnak tűnt, mint bármikor máskor. Egy éjszakai erdőre emlékeztetett holtsápadt bőrével, smaragdzölden sötétlő szemeivel, és éjsötét hajával. Kivételesen nem a sötétzöld ingét viselte, hanem egy sokkal elegánsabb, gombjainál kicsit kopottabb sötétkéket.
- Legalább szép az a folyó? - mosolygott a lány halványan Lokira.
- A folyó szép, még múltkor néztem meg. Egyedül a túravezető nyomi - vágott idióta grimaszt, majd az összesöpört szilánkok közül kettő, gyűrött papírfecnit húzott elő.
- Ez meg mi? - hajolt át a válla fölött Grace, s a halvány, gyenge fényben végigolvasta a két, teljesen értelmetlen szót.
- Minek írtad fel, hogy ugyikábogya és svédcsavar? - nézett rá értetlenül a félisten.
- Talán az exem bölcs beszólásaiból egy-kettő. - Grace két vajas kiflivel tért vissza a szilánkokkal teli apró lapát kiürítése után.
- Milyen exed? - pattant fel idegesen Loki. Máris elment a kedve a vajas kiflitől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése